Harry Potter és a Főnixszobor

(Katie Giorgessa)

XV.

A játék eldurvul

Harry úgy döntött, jobb, ha teljesíti Hermione kérését. Bár Ronnal meglepően hamar kibékültek, miután Hermione félig kiürítette a kék üvegcsét, ennek ellenére nem mondták el neki, mit vett a fejébe a lány, aki legalább annyit hajlandó volt elárulni, hogy a Levéltárba nem lehet csak úgy besétálni. Be kell törni hozzá, hogy megnézhesse azokat az iratokat, amikre kíváncsi, mert egyébként nem adják ki neki. Harry úgy döntött, hogy ha Hermione törvénysértésre is képes, akkor komoly lehet az ügy, és neki meg kell bíznia benne. Még akkor is, ha félt tőle, hogy a lány idegei felmondták a szolgálatot.
A terv, amit kidolgoztak, s amelyről Ron mit sem sejtette, szörnyen pontatlan és kidolgozatlan volt. Mindössze annyiból állt, hogy míg Harry és Ron a büntetőfeladatukat végzik, Hermione magára teríti a láthatatlanná tévő köpenyt, és a Tekergők Térképével a kezében egyszerűen lesétál Roxmortsba az aurorok között. Felmerült, hogy valami galibát kellene okozniuk, amire majd minden őr egy helyre sereglik. Ez azonban kivitelezhetetlen volt úgy, hogy közben maga McGalagony professzor biztosítson alibit a fiuknak, vagy legalábbis hogy ne kerüljenek bajba. A lány egyébként sem akarta Ront bevonni a tervbe, mondván jobb neki, ha kimarad ebből. Harry pedig nem akart vitatkozni, bár úgy vélte, eddig is hárman vészeltek át minden veszélyt.
A pénteki nap amellett, hogy újabb pletykákat hallottak Lucius Malfoy rég elveszett ikerhúgáról, akinek Anabell a lánya, leginkább idegeskedéssel telt, bár a Malfoy-Bosch-Potter ellentétek sem simultak el. A szerdai baleset óta mindkét fiú elhagyhatta a gyengélkedőt, sőt, Harry saját szemével látta Cezeant nagybátyjával együtt távozni onnan, néhány perccel annak érkezése után.
Az ebédszünet épp a végéhez közeledett. A három jó barát az előcsarnokban megpillantotta Colin Creeveyt, aki vidáman integetett feléjük új kamerájával.
- Idenézz Harry! Most küldte anya! Az Abszol útról rendelte nekem! Ezzel már sokkal egyszerűbb lesz fényképezni...
Még megmutatta egyszer egérszerű fogsorát, majd elsült a vaku. Harry a szemét dörzsölgette, mikor valaki meglökte a vállát. A háta mögül Malfoy sietett Colin felé, a tekintete villámokat szórt.
- Megmondtam, hogy még véletlen se fényképezz a közelemben! - ordította, mielőtt azonban elég közel ért volna a fiúhoz, akinek arca máris rettegést tükrözött, Cezean Bosch termett mellette, kicsavarta kezéből a fényképezőgépet és miután kitépte belőle a filmet a földhöz vágta.
- Mit műveltek? - Hermione még Harrynél is hamarabb kelt Colin védelmére. - Prefektus vagyok! Ezt nem tehetitek! Azonnal szólok...
- Fogd be a szád, Granger, különben...
Bosch tett egy fenyegető mozdulatot Hermione felé, ekkor azonban McGalagony bukkant fel, ezúttal még azelőtt, hogy verekedésre került volna sor. Pedig Harry és Ron épp készültek rávetni magukat a fiúra.
- Cezean Bosch! És Potter és Malfoy és Weasley... Mi ütött magukba?! Ki tette ezt? - kérdezte a professzor szigorú szemöldökét összevonva, a földön heverő, törött fényképezőgépre mutatva. - Ki tette ezt, haljam, Mr Creevey?
- Én... E-elejtettem... vé-véletlen volt, professzor... - cincogta és riadtan pislogott hol McGalagonyra, hol a fölé magasodó Cezeanra. -De-de semmi baja és..
- Ne higgye, hogy tollas a hátam! Maga volt, Bosch?
- Én? Dehogy is, én csak segíteni akartam neki fölvenni...
- Ő volt! - mondta Hermione. - Kitépte a filmet belőle és a---
Hermione elhallgatott, Harry pedig épp olyan értetlenül jártatta pillantását Cezean, Hermione és Colin között, mint a professzor.
- Talán tényleg véletlenül lökte meg - helyesbített a lány halkan, és lesütötte a szemét. - Nem láttam egészen pontosan.
- Malfoy? - McGalagony a lehető legszigorúbban nézett a fiúra, nyilván abban reménykedve, hogy az ellentéteknek köszönhetően valaki terhelő vallomást fog tenni Boschra.
Draco vállat vont, majd "nekem mindegy" hangnemben válaszolt:
- Nem tűnt szándékosnak.
Harry Hermione arcát nézte. Az majdhogynem olyan riadt volt, mint Coliné. A lány mereven nézett vissza rá és alig észrevehetően ingatta a fejét.
- Kérlek - mondta hang nélkül.
- Potter, maga hogy látta?
A professzor veséig hatoló tekintete most rajta kereste az igazságot. Harry sokáig nem válaszolt. Minden szem rá szegeződött a közelben. A tarkóján érezte Anabell pillantását is, a homloka gyöngyözni kezdett. Hermione kérlelő szemeibe nézett...
- Nem láttam jól, tanárnő. Malfoy elém állt.
- Hm - McGalagony jelentőségteljesen körbejártatta pillantását hármuk között. - Vigyázzanak magukra fiúk. És ma este várom magukat. Addig ne kelljen újabb büntetést kiszabnom!
A professzor távozott, a három jó barát pedig gyorsan maga mögött hagyta a csoportot. Néhány perccel később azonban Colin ismét utolérte őket.
- Harry! Harry, beszélnem kell veled! - cincogta halkan, s közben a háta mögé tekintgetett. - Mutatni akarok valamit... Gyere!
Azzal megfogta Harry karját, és a folyosó falához húzta. Táskájából egy barna borítékot rántott elő, abból pedig ügyetlen mozdulatokkal néhány nagyított fényképet fordított ki.
- Félreértelmeztük az egészet - mondta, s közben a fejét rázta és próbálta megigazítani a kezében a csomagot. - Még nem derítettem ki mindent, de... Nézd meg ez a fekete hajú lány---
A fiú riadtan felkapta a fejét és a boríték a fényképekkel együtt észrevehetetlenül tűnt el ismét táskája mélyén.
- Most nem beszélhetünk - mondta, s közben folyamatosan Harry háta mögé nézett. - Legyél este nyolckor a nagykapu előtt és megmutatom őket. Talán te meg tudod magyarázni, amit én nem.
Azzal a fiú elrohant, s beleolvadt a tömegbe.
- Colin! - kiáltott utána Harry, azonban egy szempillantás alatt elvesztette szem elől.
Megrázta a fejét. A fiú még csak annyi időt sem hagyott, hogy elköszönjön, nem hogy megmondja neki, nem ér rá este a büntetőfeladata miatt. Pedig nagyon is érdekelte volna, mit akar mondani. Talán a fekete hajú lány, akiről beszélt, ugyanaz, mint amit Hermionéval találtak a képeken?
Úgy érezte, mintha rajta kívül mindenki tisztában lenne valami titkos összeesküvés létezésével, s rajta kívül mindenki tudná, kik a résztvevői. Alig várta, hogy elmondhassa a lánynak, mi történt. Ron előtt azonban nem akarta. Félt, hogy a fiú megint olyan gúnyos lesz, mint legutóbb, és megint hajba kapnak. Így hát kivárt.

*

Harry idegesen dobolt a lábával. A deszkázott padló minden egyes dobbanásnál panaszosan felnyögött. Egy órával ezelőtt csak annyi időre sikerült egyedül maradnia Hermionéval, hogy oda tudta adni neki a térképet és a köpenyt. De arról, hogy Colin - akivel legutóbbi beszélgetésük óta egyáltalán nem találkozott -, mit akart mondani neki, nem volt idő szót ejteni. Fél órával később elváltak a klubhelyiségben, azóta pedig már besötétedett. A lány a terv szerint most indult veszélyes útjára.
Kinézett az ablakon. Odabent fényesen égtek a gyertyák, így nem sokat látott a kinti tájból. McGalagony szigorú pillantását ellenben elkapta.
- Ne álmodozzon, Potter. Azok az üvegek nem címkézik fel magukat.
Harry visszafordult, és újból maga elé nézett. Kódszámokat írogattak ragacsos hátú papírokra már egy órája, hogy aztán egyikük a sombefőttes üvegek oldalára nyomja őket. Épp Cezeanon volt a sor, hogy felragassza a kódokat, Harryt pedig már-már a hányinger kerülgette. A fiú vékony, kecses ujjai viszonylag hosszú, jól ápolt, lakkfényű körmökben végződtek, de a látvány mellett az idegesség is hozzájárult rossz közérzetéhez.
1570024309
Ismét felnézett. McGalagony halálos nyugalommal, feszes tartásban, egyenes háttal ült az asztalnál. Arcát megfestette az asztali lámpa meleg, sárgás fénye. Pennája finoman pattogott-sercegett a pergamenen.
1570024310
Harry képtelen volt koncentrálni, és harmadszorra is elrontotta a számot. Csak még jobban idegesítette, hogy körülötte mindenki nyugodt, sőt még inkább unott arcot vágott. Ha Hermionét elfogták, már biztosan hallottak volna róla, hiszen McGalagonyt, mint a házvezető tanárát azonnal értesítik, kivéve... ha egyenesen Dumbledore elé viszik. Vagy lehet, hogy még el sem indult?
1570024311
Az órára nézett. A számlapon lustán vánszorgott körbe-körbe a legkisebb mutató. Nyolc óra tíz perc. A teljes sötétséget csak nyolc óra tizenkét percre ígérték. Hermione még biztos csak most indult el a toronyból... most teríti magára a köpenyt... most lép ki a portrélyukon.
1570024312
A lány azóta biztosan elérte a bejárati csarnokot. Talán találkozik Colinnal. A fiú biztosan megkérdezné, hol van Harry, nem látta-e valahol. Ha be tudta volna avatni Hermionét időben, akkor beszélhetett volna vele ő...
1570024313
Negyed kilenc. Hermione már biztosan kijutott a kastélyból. Már ha Colin nem zavart bele a képbe. Ha nem adta fel eddig, hogy Harryre várjon, akkor Hermione kénytelen lesz a szeme láttára kinyitni a tölgykaput. Már pedig egy magától kinyíló ajtó feltűnő lehet.
1570024312
Mi van, ha a fiú utána megy? Lecsalja egészen a kapuig és ott az aurorok fogják el szerencsétlent. Nem lett volna meglepő tőle, hogy nem gondol bele a következményekbe. Talán baja is eshet, ha a sötétben nem tudják kivenni az őrök az alakját...!
1570024313
Bim-bamm. Fél kilenc. Hermionénak most már mindenképp el kellett hagynia az épületet, ha az éjjeli őrségváltáskor akart visszatérni. Úgy számoltak, akkor könnyebb lesz átsiklania az őrjáratok közt.
1570024---
Harry felborította a tintásüveget, Cezean kezében pedig összetört egy üveg. Frics rontott be a szobába, s zihálva McGalagonyra meredt.
- Professzorasszony! - lihegte száraz hangon. - Segítséget kell hívni a Creevey-fiúhoz. Jöjjön azonnal!
A gondnok kirohant a teremből, McGalagony pedig felugrott a székéből és azonnal utána rohant.
- Maguk itt maradnak!
Harry azonnal elsápadt és az ájulás környékezte. Legrosszabb rémálma vált valóra! Az aurorok nyilván megátkozták a sötétben közeledő alakot, aztán talán Hermionét is elkapták!
Nem sokat ért a tiltás. Harry másodpercnyi tétovázás után követte a professzort.
- Harry! - kiáltott utána Ron. - Nem hallottad, amit McGalagony...
- Egy griffendéles bajban van!
Nem volt jobb ötlete. Természetesen nem Colinra, hanem Hermionéra akart utalni, viszont nem várta el barátjától, hogy értse, mire céloz. Kirohant a teremből anélkül, hogy visszanézett volna. Aztán az előcsarnokig, a nagy tölgyfaajtóig és azon túlra követte a professzort és a gondnokot.
Ekkora már biztosra vette, hogy az történt, amire gondolt. Colin követte Hermionét a parkba, és az aurorok...
Ekkor azonban nagy meglepetés érte. Frics nem ment végig a kapuhoz vezető lépcsősoron, ellenkezőleg. Ahogy kilépett az épületből, jobbra fordult és a fal tövében döcögött tovább még vagy tíz métert.
Colin ott feküdt a földön, mellette az aggodalmas arcot vágó Madam Pomfrey térdelt, felette pedig egy összezavarodott arcú fiú és lány, akikről Harry úgy tudta, mindketten hollóhátasok.
- Nem tudjuk mi történt, professzor - magyarázkodott a lány. - Mi csak kijöttünk sétálni egy kicsit a kastély tövében, nem mentünk távolabb, és mikor besötétedett, el is indultunk visszafelé és akkor hallottuk, jaj, borzalmas volt! - a lány elsírta magát, a fiú pedig nyugtatásképp a vállára tette remegő kezét.
- Szörnyű volt hallani - vette át a szót. - Úgy ordított, mintha kínozták volna, és hát... - a fiú elfordult.
Harry ekkor lépett közelebb, mit sem törődve vele, hogy McGalagony pálcájának fénye immár az ő arcát is megvilágítja.
Colin a földön feküdt, a szeme felakadva, keze-lába szétvetve, a haja megperzselődve, a fél arcát beterítő alaktalan folton összeégett a bőr. Nem mozdult.
- Lélegzik - szólt Madam Pomfrey, de a szó Harry tudatának csupán legkülső pereméig jutott el. - Már értesítettem a Szent Mungót, azonnal itt lesznek érte. Nem tudom, mi történt vele, talán a rémület...
A javasasszony tanácstalannak tűnt. Végigsimított Colin arcának ép felén, aztán lezárta szemeit, mint a halottaknak szokás.
- Talán vigyük be a kastélyba - javasolta bizonytalanul McGalagony.
- Jobb, ha nem mozdítjuk - ellenkezett az idős asszony. - Értesítettem a kórházat, hogy ritka, csúnya esetről van szó. Minden bizonnyal fekete mágia okozta a sérülést. Talán ők látnak a környezetében olyan jeleket is, amik nekem semmit sem mondanak.
- Asszonyom! - a fénykörbe egy tagbaszakadt, elnyűtt, bőrből készült cowboykalapos férfi lépett be. - Átvizsgáltuk a birtokot. Behatolásnak nincs nyoma. Sehol sem.
McGalagony aggódva nézett rá.
- Worthfield, remélem, nem azt akarja mondani, hogy aki megtámadta ezt a fiút, még mindig a birtokon van!
- Asszonyom, a támadó a kastélyban van, nem csak most, de korábban is!
McGalagony egy pillanatig némán figyelte a férfi kalapjának karimája alatt megcsillanó szemeit.
- Kérem, jöjjön fel velem az irodámba. Maguk is - nézett a két hollóhátasra. - Poppy, Argus, megtennék, hogy megvárják, míg...
- Természetes - válaszolt a javasasszony azon nyomban.
- Egy pillanat - mondta a kalapos férfi és a szájába téve két ujját füttyentett egyet, mire két-három köpenyes alak bontakozott ki a sötétből. - Vigyázzunk a fiúra.
McGalagony elindult a kastély felé, mikor is meglátta Harryt.
- Potter! Határozottan megmondtam, hogy maradjanak a szobámban!
- Elnézést professzor, de hallottam, hogy Colinnal történt valami és...
- Eddig nem vettem észre, hogy így aggódott volna érte - McGalagony szúrós pillantást vetett, s Harryben felmerült a gyanú, hogy Malfoy és Bosch közé sorolja őt.
- Velem találkozott volna... de már nem tudtam neki szólni a büntetőmunkáról - vallotta be Harry, és akkor eszébe jutottak a fényképek. - Meg akart mutatni néhány fényképet, amiken... nem értett valamit.
Harry a nyakát nyújtogatva kereste Colin körül a barna borítékot.
- Itt kell, hogy legyenek valahonnan! Azt mondta, fontosak...
A fiú megkerülte McGalagonyt és Colin körül pásztázta tekintetével a füvet, s próbált nem nézni a meggyötört arcra.
- Barna papírba voltak csomagolva, délután akarta megmutatni őket, de aztán... Kérem, segítsenek!
- Potter, elég legyen, nincs itt semmiféle csomag! - a professzor megvilágította a fiú körül a füvet, s Harrynek is be kell látnia, hogy nem volt ott semmi. Kétségbeesve kereste a magyarázatot, mikor megpillantott valamit Colin ujjai közt. Azonnal ott termett mellette, és görcsösen összeszorított ujjai közül óvatosan kivette...
- Potter! El innen! - ripakodott rá Madam Pomfrey ő azonban diadalittasan a magasba emelte.
- Barna csomagolópapír! Nála voltak a képek! Talán lefotózott valakit, aki...
- Túl élénk a fantáziája! - emelte meg a hangját McGalagony. - Menjen vissza az szobámba, és mondja meg annak a háromnak, hogy mára befejeztük. Haladéktalanul menjenek mind a négyen a hálókörleteikbe! Ne mondjon senkinek semmit arról, amit itt látott! Nem sokára felkeltjük a diákokat, ellenőriznünk kell, hogy nem esett-e másnak is baja, vagy nincs-e másik szemtanú. De addig hallgasson róla, megértette, Potter? Mi Dumbledore professzor dolgozószobájába megyünk - nézett hátra a válla felett, azzal elindult a kapu felé, karjánál fogva magával húzva Harryt is. - Értse meg Potter, ez most vészhelyzet - mondta neki halkan. - Ne nehezítse meg a dolgomat. Ha reggel még mindig lesz mondandója nekem, akkor keressen meg az irodámban. Most azonban nincs erre időnk!
Harry agyában egymást kergették a gondolatok. Valahogy értesítenie kell Hermionét! Ha összeszámlálják a diákokat, hamar kiderül, hogy nincs a birtokon, és akkor hatalmas bajba kerül. Ezért még a prefektusi jelvényt is elkobozzák tőle.
Miután McGalagony útjára engedte, felrohant a tanárnő dolgozószobájába. Amint belépett a terembe, mindkét fiú felpattant az asztaltól.
- Bosch hova lett? - Harry értetlenül meredt rájuk.
- Nem ment utánad? - kérdezett vissza Ron. - Azt mondta, megnézi, mi történt.
- Meglógott - morogta Malfoy. - Jellemző. Üzent valamit a vén banya?
- Ha McGalagonyra gondolsz... azt hogy menjünk a hálókörleteinkbe.
- Mi történt és melyik Creevy-fiúval? - lépett közelebb hozzá Ron.
- Colinnal. Nem tudom - rázta a fejét Harry. - Ők sem tudják, de szörnyen néz ki. McGalagony fekete mágiára gyanakszik.
- Meghalt? - kérdezte felcsillanó érdeklődéssel Malfoy, de aztán úgy nézett rá, mintha a lóverseny eredményéről érdeklődne. Harry borzadva bámult vissza rá, Ron pedig őrá.
- Nem! Dehogy!
- Kár - mondta a fiú és vállat vont. - Legalább eggyel kevesebb sárvérű lett volna ebben az iskolában. A gyengék elhullanak... Nem értem mit vagytok úgy oda... ti aranyvérűek vagytok, nem?
Harry próbálta olyan büszkén kihúzni magát, mint ahogy Anabell tette azon a baljós reggelen...
- Én félvér vagyok.
- Áh - válaszolta könnyedén Malfoy, mintha ez mindent megmagyarázna. - Akkor hát... jó éjt - mondta, s mintha egy könnyed nyáresti beszélgetésen estek volna túl, kisétált a teremből.
Harry és Ron sötéten összenéztek, ekkor azonban megütötte fülüket Malfoy vontatott, gúnyos nevetése, mely az ajtón túlról hallatszódott be a terembe.
- Jó estét, Frics úr! - kiáltotta. - Megzavarta a szerelmi idillt? McGalagony professzor sajnos nincs itt!
Harry és Ron az ajtóhoz szaladtak.
- Dumbledore dolgozószobájában van - mondta Harry, aztán megpillantott a sötét folyosón Frics két "foglyát", akiket úgy vezetett, mintha valami börtönőr lenne. Épp csak a karperecek hiányoztak.
- Tudom, Potter, hallottam. Csak gondoltam leellenőrzöm, hallgatsz-e a szép szóra! Takarodjatok a hálókörletekbe, mielőtt fejjel lefelé lógatlak ki a csillagvizsgáló torony ablakán! Ezt a sétálgató párocskát meg majd a professzorasszony elintézi... Mi lesz? - mordult még rájuk, mire a három fiú sietve kapkodva lábait eltűnt a folyosó végén.
Harry elég kellemetlenül érezte magát, hogy sorsára hagyták a lányt. Némiképp megnyugodott ugyan, hogy épségben láthatta. Bízott Hermionéban, hogy kitalál valami mesét, ami megnyugtatja McGalagony. De most legalább értette a riadalmát... a gondnok karmaiban! De legalább azt hiszi Frics, hogy csak a parkban sétált... még ha Cezean Bosch-t gondolja is a partnerének, ez még mindig jobb volt, mintha csak sejtené is, merre járt az éjjel.
- Szerelmi idill?! - tört ki Ron néhány fordulóval később, s látszott rajta, hogy másra sem tud gondolni, csak hogy Hermione és Cezean Bosch...
Harry odakapta a fejét. Ez eddig eszébe sem jutott. Ron mit sem tudott a tervükről, Hermione szökéséről, és most nyilván azt gondolja, hogy Bosch tényleg hozzá szökött ki McGalagonytól.
- Szóval ezért volt olyan izgatott egész délután! Mert a drága kis lordocskával találkozott!
- De hát Bosch-nak egész este ott kellett volna lennie velünk! - próbálta kimagyarázni a lányt Harry.
- Persze... hagyta volna, hogy Hermione egész este rá várjon!
Harry feladta. Túl fáradt volt, túl sok kérdés, túl sok feltevés kavargott a fejében ahhoz, hogy legyen ereje Ronnak elmagyarázni az egészet, vagy legalább megpróbálni kiverni a fejéből ezt a nevetséges ötletet vagy még inkább rögeszmét. Így hát hagyta, hogy a fiú magában dühöngjön. Mikor végre felértek a klubhelyiségbe - az út elviselhetetlenül hosszúnak tűnt, mely alatt keze a pálcája után kapott minden árnyék láttán -, lehuppant az egyik kényelmetlen karosszékbe és várta a riadót...

 

Vissza

16. fejezet