- Ne...! - sikoltotta Gianna, de Josh egy intéssel belefojtotta a szót. A fiatalember rezzenetlen tekintettel állta Lucius pillantását.
- Ugyan honnan veszi ezt, Mr Malfoy? - kérdezte.
- Megnőttél - válaszolta Lucius megfontoltan -, de a szemed semmit sem változott. No meg... biztos nem tőlem hallod először, hogy apádat formázod.
- Igen - nézett továbbra is farkasszemet az idősebb férfival Josh. - És most? Meg akar ölni, Mr Malfoy?
- Sikerülne? - vonta fel a szemöldökét ironikusan Lucius. - Tizenhat évvel ezelőtt egymagad elbántál két halálfaló osztaggal... Csak nem tartasz olyan bolondnak, hogy most, amikor erőd teljében vagy, megpróbálkoznék veled?
- Akkor mit szándékozik tenni, Mr Malfoy?
- Nem tudom. Talán át kellene, hogy adjalak a Nagyúrnak - mondta Lucius, ám szavaival ellentétben elengedte Josh karját. Egy pillanatig még töprengve nézte a fiatalembert, aztán megkérdezte: - Valójában mikor és hogyan ismerkedtél meg Giannával?
Josh elgondolkodott. Tudta, hogy Malfoy ismeri az ő magid erejét, azt is tudta, hogy Draco rendszeresen látogatja az apját, de nem tudta eldönteni, hogy Lucius mostani viselkedését mi motiválja, és azt sem, hogy hogyan cselekedjék ő. Végül úgy döntött, nagyjából őszinte lesz.
- A barátom és a húgom után jöttem - kezdte lassan. - Itt, a folyó túloldalán találkoztam Giannával.
- Előre megbeszéltétek? - kérdezte Lucius alig palástolt csodálkozással.
- Mit? - hökkent meg Josh.
- Hogy találkoztok.
- Nem, dehogy! - sietett tiltakozni a fiatalember. - Gianna őrizte az ön birtokát, engem settenkedő muglinak nézett.
- Értem - bólintott Lucius. - Te persze könnyedén legyőzted.
- Valóban. És bűbájt szórtam rá, hogy kötődjön hozzám. Ő persze azt hiszi, hogy az érzései igaziak - folytatta Josh szenvtelen arccal.
- Nem igaz! - kiáltott közbe Gianna.
- Aha... - bólintott Lucius. - Tehát te sem kötődsz hozzá igazán.
- Természetesen nem - felelte a fiatalember közömbös hangsúllyal.
- Josh...! - Gianna hangja döbbenten fúlt el. Színjáték lett volna Josh szerelme? Vagy EZ a színjáték? Mindenképp fáj...
- Mi közöm is lehetne egy halálfaló nőhöz? - folytatta Josh. - Viszont így sokkal könnyebb volt elérnem, hogy azt tegye, amit akarok, mint bármilyen más módszerrel.
- Imperius? - kérdezte Lucius ismét ironikus hangsúllyal.
- Az Imperius sajnálatos módon nem szerepel a fehér mágusok repertoárjában, Mr Malfoy - válaszolta Josh nem kevesebb ironiával. - De higgye el, igyekszünk majdnem ugyanolyan hatásos átkokkal pótolni, persze a magunk módján.
- Elhiszem - mondta Lucius, majd karbafont kézzel méregette a fiatalembert. A döbbent és könnyeivel küszködő Giannáról látszólag egyik férfi sem vett tudomást. - Nos... Lebuktatok, és Giannára komoly büntetés vár. Ám ha kiderül, hogy átok hatására csempészett be ide téged... Így egy kissé megváltozik a helyzet... Vagy mégsem?
- Mire gondol? - kérdezte a fiatalember.
- Tudod - hajolt Lucius egy kissé bizalmasan Josh felé -, ha nem is vagyok magid, de intrikában még bizton fel tudom venni veled a versenyt.
Josh arcán árnyék suhant át: most először látszódott, hogy dühös.
- Rendben, Mr Malfoy - mondta halkan. - Újra kérdem: mit szándékozik tenni?
- Talán mégis át kellene, hogy adjalak benneteket a Nagyúrnak... - mondta ismét Lucius, miközben álszent képet vágott.
- Próbálja meg! - sziszegte a fiatalember. Dühében megremegtek az orrcimpái.
- Hát... megpróbálhatom... - lépett egyet előre Lucius.
- Ne! - ugrott elé Gianna. - Kérem, Mr Malfoy, ne!
- Véded? - nézett rá Lucius. - Hiszen azt mondta, nem szeret!
- Nem érdekel - rázta meg a fejét dacosan a lány. - ÉN szeretem.
- Hallottad, csak hiszed. Ő bűvölt meg, hogy ezt hidd. Gianna - emelte meg a lány állát Lucius -, kicsi lány, térj végre észhez! Ez csak egy fehér mágus, aki rútul tőrbe csalt téged.
Gianna megpróbált farkasszemet nézni a férfival, de könnyek homályosították el a látását, így gyorsan elrántotta a fejét és elfordult.
- Nem hiszem - motyogta.
- Gianna...
- Lucius bácsi! - pördült vissza a lány, és most már nem bánta, hogy a férfi meglátja az arcán legördülő könnyeket. - Ne bántsa őt! Higgye el, nem tett velem semmi rosszat, semmivel nem ártott nekem...!
- És a Nagyúrnak? - kérdezte csöndesen Lucius.
Gianna meghökkent. Sápadt arccal dadogta:
- Neki sem...
- De akar. - S hogy a lány nem válaszolt, hozzátette: - Ha nem adjuk át a Nagyúrnak, árulók leszünk.
Gianna olyan fehér lett, hogy a sötét szeme valósággal világított az arcában, de a keze, amiben a hirtelen előrántott pálcáját tartotta, nem remegett.
- Vállalom.
- Elárulnád EZÉRT - biccentett Lucius a fejével Josh felé - a Nagyurat? Az apádat? A családodat?
- Igen - bólintott elszántan a lány.
Lucius Joshra nézett, de a fiatalember nem viszonozta a pillantását. Ő Giannában gyönyörködött.
- No és most? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan az idősebb férfi. - Most én kérdem, mit szándékoztok tenni.
- Most levezet bennünket a pincebörtönbe - felelte határozottan a lány.
- Ott is akartok maradni? - villant meg kajánul Lucius szeme. - Mert ha így folytatjátok, ezt könnyen elintézhetjük.
- Nem! - vágta rá Gianna. - Ott van Josh húga, őt akarjuk elvinni. És figyelmeztetem - tette hozzá fenyegetően -, ha bármivel is próbálkozna, nagyon megjárja!
- Nocsak! - fonta a kezét karba ismét Lucius. Úgy látszott, egy csöppet sem ijedt meg a lány fenyegetésétől. - Már nem vagyok Lucius bácsi?
- Indulás! - kiáltott rá Gianna.
- Egy pillanat. - Lucius még csak fel sem emelte a hangját. - Hallanod kellett arról, hogy mennyi csapda vár lenn az olyanokra, akik illetéktelenül akarnak lejutni a pincebörtönökhöz. Nekem még csak PRÓBÁLKOZNOM sem kell - nyomta meg a szót. - Elintéz a pincebörtön maga is benneteket. Ne mondd, hogy nem hallottál erről rebesgetni semmit!
Gianna egy pillanatig habozott csupán.
- Josh magid - jelentette ki úgy, mintha ez mindent megmagyarázott volna.
Lucius ránézett Joshra, de a fiatalemberen tizedannyi határozottságot sem fedezett fel, mint amennyit a lányon.
- Jó - bólintott Malfoy. - Kikerülitek a csapdákat, mert Josh magid. Kiszabadítjátok Alice-t, mert Josh magid. Vissza is jöttök, sőt, el is hoppanáltok innen, mert Josh magid. De mi lesz Harryvel? Úgy tudom, ő Joshua barátja. Őt itt hagyjátok?
Gianna ismét habozott.
- Nem - mondta. - Őt is magunkkal visszük.
- A Nagyúr különleges figyelmet szentel Harrynek, ráadásul rávette a kölyköt, hogy szavát adja: két hétig el nem mozdul a kastélyból. Persze - tette hozzá egyre gúnyosabban Lucius -, Josh ezt a megegyezést is semlegesíteni tudja, mert Josh magid.
- Igen - vágta rá Gianna immáron dacosan.
- Nagyszerű! Ezek szerint Hermionét is viszitek, akit maga a Nagyúr zárt be a szobájába?
- Hermione itt van? - kapta fel a fejét Josh.
- Igen - felelte Lucius, és a hangjában ezúttal nyoma sem volt a gúnynak. - A Nagyúr eredetileg Dracót akarta idecsalni egy levéllel, de Hermione állított be helyette.
- És Draco már tudja? - kérdezte Josh ártatlan arccal.
- Persze.
A két férfi egymásra meredt. Mindketten olvasni próbáltak a másik gondolataiban.
- Még semmilyen terve sincs - szólalt meg végül Lucius. - Egyelőre csak tájékozódni próbál, és ugyanezt javasolja neked is.
- Tudta, hogy jövök. - Josh ezt nem kérdezte, hanem csak megállapította.
- Alice érkezése után logikus volt - vonta meg a vállát finoman Lucius. - Apádra is számítani lehet.
- Meg Remusra - fűzte hozzá Josh. - Ők is próbáljanak meg tájékozódni? Nem hinném, hogy elfogadnák ezt a javaslatot.
- Ha bármi használható tervvel állnak elő, szívesen meghallgatjuk őket.
- Mi ez az egész? - kérdezte Gianna, aki egy ideje értetlenül pislogott hol az egyik, hol a másik férfira. Az előbb még halálos ellenségek voltak, most meg... mintha csak valami közös akciót beszélnének meg.
Josh adta meg a magyarázatot:
- Mr Malfoy csak próbára tett az imént téged, drágám - mondta. - Tudni akarta, meddig vagy hajlandó elmenni értem.
- Mmmi...?
- Mr Malfoy tudta, hogy ide fogok jönni Alice-ért, de azt nem, hogy te is jössz, és hogy benned is megbízhat-e.
- Lucius bácsi fehér mágus? - suttogta megrökönyödve Gianna.
- Nem, dehogy! - mosolyodott el Josh. - Csak egy Malfoy, aki mindenáron megvédi a családját.
- Alice is Malfoy? - kérdezte végképp összezavarodva Gianna.
- Ő majd csak lesz egy pár év múlva - válaszolt Draco, aki úgy termett a szobában, hogy egyikük sem vette észre. - De Harry és Hermione máris az.
- Na és nem lehetne csak úgy felkapni mindenkit, és angolosan távozni? - kérdezte Josh, aki a meglepődés legkisebb jele nélkül fogott kezet az ifjabb Malfoyjal. - Végül is ez a ti kastélyotok.
- Apám már mondta - rázta meg a fejét Draco -, Harry megígérte a Nagyúrnak, hogy két hétig itt marad.
- Megszegi a szavát - vont vállat Josh.
- A Nagyúr mágikus burkot készített a kastély körül az ígéretéből. Nem szegheti meg a szavát.
- Draco... - kezdett bele Lucius, de Draco leintette.
- Nem, apám, ezt már megbeszéltük! Ráadásul nem csak te és anya halnátok meg, hanem Harry maga is. Vagy legalábbis súlyosan megsérülne.
- Honnan veszed?
- Megvizsgáltam a burkot. Tudod - húzta el kissé a száját Draco -, valamivel többet is csinálok itt, mint mászkálok a titkos folyosókon és tördelem a kezem.
- Nem vádoltalak ilyesmivel.
- Nem is neked mondom, hanem Josh-nak - felelte Draco a fiatalemberre nézve.
Josh nyíltan viszonozta a tekintetét.
- Jó - mondta rövid, néma szempárbaj után. - Én sem vádollak. De van már valami terved?
- Halványan körvonalazódik valami, de még nincs elegendő információm. Nem tudom például, milyen varázslat zárja Hermionét a szobájába. Kívülről meglehetősen áthatolhatatlannak tűnik, belülről viszont nem vizsgálhatom meg.
- Miért?
- Nagyon kockázatos lenne bemennem. Lehet, hogy ki sem jöhetnék.
- Ez nagyon valószínű - bólintott Lucius. - A Nagyúr számít arra, hogy idejössz, úgyhogy biztos csapdába esnél, ha Hermione közelébe akarnál férkőzni. Viszont most itt van Gianna.
Mindhárom férfi egyszerre nézett a lányra, aki belépése óta tágra nyitott szemmel bámult Dracóra és eddig ki sem nyitotta a száját.
- Azért rendeltem ide - folytatta Lucius -, mert a Nagyúr parancsára egy megbízható nőszemélyt kellett kerítenem Hermione mellé. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy az ő személye ennyire telitalálat lesz, de azonnal rá gondoltam. Gianna általában higgadt, nyugodt és okos, és most éppen ilyen ember kell Hermione mellé. Ráadásul a Nagyúr személyesen is ismeri és tudja, hogy milyen elkötelezett híve. Legalábbis volt eddig - biccentett finoman elmosolyodva Josh felé.
- Valóban - helyeselt felélénkülve Josh. - Mi viszont tökéletes informátorra teszünk szert a személyében. Mármint ha vállalja a kisasszony - nézett a lányra.
Gianna azonban nem viszonozta a pillantását, mert még mindig Dracót bámulta. Egészen pöttöm lányka volt, amikor Draco elszökött Hermionéval, nem is emlékezett már az arcára. De rengetegszer hallotta a suttogva terjedő történetet a halálfaló ifjú és a sárvérű lány szerelméről. Arról a szerelemről, ami legyőzött minden akadályt, és ami végül rávette az ifjút, hogy hátat fordítson a Nagyúrnak, sőt erőt adott neki, hogy el is tudjon szökni előle! Mert az emberek nem hallottak a Mesterről - a Nagyúr nem verte nagydobra, hogy létezik egy, az övéhez mérhető hatalom, Lucius Malfoy pedig a saját jól felfogott érdekében senkinek nem beszélt róla -, így azt hitték, Draco egymaga dacolt a Nagyúrral. Persze, ha hivatalos fórumokon NAGYON MUSZÁJ volt szóba hozni az esetet, akkor azt állították, hogy a Nagyúr végzett a rebellisekkel, de a köznép meg volt róla győződve, hogy Draco és Hermione él.
Több volt ez, mint egy egyszerű szerelmi történet: legenda lett. Egy olyan világban, ahol a sötét erők uralkodtak, ahol mindennapossá vált a halál és a kín azoknak, akik nem tartoztak az uralkodó körökhöz, magának a reménynek a legendája lett. És tovább szőtték ezeket a legendákat, úgy állították be Dracót, mint a Messiást, aki majd ismét eljön egyszer, és akkor szabadulást hoz a szenvedőknek.
Gianna is hallott ezekről a legendákról, de nem hitt bennük. Őt csak a szerelmi szál ragadta meg. Az ő szemében Draco nem Messiás, hanem Lovag volt, romantikus megtestesítője mindannak, amiről a kis- és kamaszlányok ábrándozni szoktak. A Szőke Herceg. Fehér lovon.
Ilyen csak a mesében szokott létezni...
És most itt áll előtte.
A megtestesült Mese.
Ez egyszerűen HIHETETLEN!
- Tényleg te vagy? - kérdezte ámulva. - Te vagy Draco Malfoy?
- Tényleg én vagyok - mosolygott rá Draco. Valamit megérzett mindabból, ami most a lányban lejátszódott. - Valóban, nem is üdvözöltelek még, kis kuzin.
Igen, ez csak ő lehet! Ahogy mondták: egészen világos szőke haj, szürke szemek, kemény vonás a száj szögletében, no és a hasonlatossága Lucius Malfoyhoz...! De ezek a szemek megértően néznek, nem hidegen, és a száj szögletében megbúvó kemény vonás is inkább határozottságra vall, semmint ridegségre.
Ez ő! A Lovag! És kuzinnak szólítja! Josh - a Szerelem - és a Lovag egy napon...!
- Khm... - köszörülte meg Josh a torkát kissé rosszallóan. Vagy akár mondhatni: kissé féltékenyen.
Gianna végre magához tért. Sugárzó mosolyt villantva a fiatalemberre mondta:
- Hát persze, hogy vállalom!
- Nagyszerű - morogta Josh, de a szeme gyanakodva pásztázott Draco és Gianna között.
- Nagyszerű - mondta Draco is, aki úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre Josh tekintetéből. - Csakhogy Gianna önmagában kevés, te is kellesz oda.
- Miért? - vonta fel Lucius kérdőn a szemöldökét.
- Ahogy mesélted - fordult Draco az apja felé -, Gianna nagyon okos lány, de nincs se tapasztalata, se plusz képessége. Márpedig ahhoz a bűbájhoz, amivel a Nagyúr bezárta Hermionét, csak a legnagyobb körültekintéssel szabad közelíteni, különben félő, hogy baj lesz. Egy átlagos varázsló vagy boszorkány biztos, hogy alkalmatlan erre a feladatra. Josh-t viszont a Mester - éppúgy, mint engem - többek között éppen az ilyen bonyolult mágiák kitapogatására és semlegesítésére készített fel.
- Gondolod, hogy a Mester előre tudta, hogy szükségünk lesz ilyesmire? - kérdezte Josh hitetlenkedve.
- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét Draco. - De tőle akár ez is kitelik.
Josh elgondolkodott egy pillanatra, aztán megrázta a fejét.
- Na és Alice? - kérdezte.
- Alice Harryvel van - válaszolt Lucius.
- A börtönben?
- Nem, itt, Harry szobájában. A kölyök kikönyörögte a Nagyúrtól, hogy hadd lehessen vele.
- Ez rendes volt tőle - jegyezte meg Josh.
- Az - helyeselt Lucius meglehetősen szárazon. - És szokás szerint meggondolatlan.
Josh kérdőn pillantott Dracóra, mire az magyarázni kezdte:
- Harry UTÓLAG kérte a Nagyúr beleegyezését ahhoz, hogy Alice vele lehessen. A Nagyúr kis híján nekiment.
- Ejha! - csóválta a fejét elismerően Josh. - Ehhez aztán bátorság kellett!
- Ehhez aztán ostobaság kellett - morogta Lucius. - És persze majd ennek is én iszom meg a levét.
- Apám... - sóhajtott Draco fáradtan.
- Jó, jó, tudom! - emelte fel Lucius a kezét, mintha Draco további gondolatait akarta volna elhárítani. - A griffendéles vére. De nyilvánvaló - jelentette ki mély meggyőződéssel -, hogy a Nagyúr nem írta a javamra, hogy Harry egyáltalán lemehetett a tömlöcökhöz. Egészen biztos, hogy előbb-utóbb elveszítem a bizalmát, hacsak nem veszítettem el máris.
- De hát azt mondtad, olyan képet sugalltál neki, hogy nem tekinted az unokádnak - vetette közbe Draco.
- Hogyan? - kapta fel a fejét Joshua.
- Amikor Harry megérkezett - magyarázta Draco -, apám letagadta előtte, hogy meg szoktam látogatni. Ez a kis hazugság nagyon hasznosnak bizonyult később. A Nagyúr belepillantott apám emlékeibe, és látta ezt a jelenetet. Azt, amikor apám azt mondja, nem látott már tizenhat éve. És azt is, hogy Harry erre kibukott. Ha apám hamis emléket próbált volna átadni a Nagyúrnak, biztos lebukott volna, ám így...
- Na de mit szólt Harry? - kérdezte Josh. - Mit hisz most, merre járkálsz?
- Felteszem, fogalma sincs, mit gondoljon, de ez most nem érdekes - válaszolta Draco. - Harry jobb, ha nem is sejti, hogy itt vagyok. Ő... nem igazán tud konspirálni...
- Ostoba, forrófejű griffendéles - mordult közbe Lucius.
- Nem ostoba, de a többi lényegében stimmel - bólintott Draco.
Josh is bólintott. Többé-kevésbé ő is egyetértett az idősebb Malfoyjal.
- Na de mire volt jó ez az egész? - kérdezte Gianna. Tekintve, hogy ő nem ismerte Harryt, úgy érezte, kissé lemaradt az eseményekről.
- Haladékot kaptam - mondta Lucius. - Mondtam, a Nagyúr előbb-utóbb megvonja tőlem a bizalmát, de most még szabadon mozoghatok. És segíthetek nektek. De nem sokáig, úgyhogy ne is fecséreljük tovább az időt. Draco! Biztos jó ötlet Joshuát Hermione szobájába küldeni?
- Miért kérded?
- A Nagyúr sűrűn meg szokta látogatni Hermionét, és ha ott találja Josh-t... Ahogy én felismertem, mérget vehettek rá, hogy a Nagyúr is fel fogja ismerni.
- El kell változtatni a külsejét.
- Te is tudod, hogy ebben a kastélyban senki sem alkalmazhat alakváltoztató bűbájt, mert azt azonnal leleplezik a védelmi rendszerek - korholta a fiát Lucius.
- Bűbájt nem is, de egyszerű mugli módszereket igen - kiáltott Gianna lelkesen. - Egy jól megválasztott paróka, egy jól eltalált kis smink csodákra képes, és még a védelmi rendszerek sem fedezik fel.
- Mugli módszerek? - szökött az égbe Lucius szemöldöke. - Gianna, honnan ismersz te ilyen mugli módszereket?
- Nő vagyok, Lucius bácsi, ha még nem vette volna észre - szegte fel az orrát a lány gőgösen.
- És...?
Gianna fensőbbségesen mérte végig a három szájtátva bámuló férfit. Most ő tudott olyasmit, amit ők nem.
- Lehet, hogy nem rendelkezem különleges képességekkel és nincsenek tapasztalataim se, de mint Éva lánya, születetten értek az ilyesmikhez.