Az ajtóban útjukat álló kisfiú alacsony termetű, sápadt arcú, fekete szemű és hajú volt, és szeme vágásától meg álla vonalától eltekintve kiköpött mása Perselus Pitonnak. Egyik kezével az ajtót szorongatta, a másik kezével a köntöst fogta össze magán, amit valószínűleg sebtében kapott fel. Ezen, és kócos haján látszott, hogy ágyából pattant fel, de a szeme nem tűnt álmosnak, egyáltalán nem! Ez a szem éber volt és ugrásra kész, nem olyan, mint egy kilenc éves gyereké, hanem mint egy sokat megélt férfié. Dracót a borgőzön keresztül is szíven ütötte ez a tekintet.
- Mit akarnak? - kérdezte. A hangja gyerekesen magas volt ugyan, de rendkívül határozott.
- Mr. Piton - hajtotta meg magát előtte Lucius. - Látogatóba jöttünk.
- Mit akarnak? - ismételte meg a kérdést Joshua.
- Érdeklődni - vágta rá Lucius. Gúnyos modora lehengerlő lett volna, ha beszéde nem olyan akadozó, és nem tántorodik meg többször is. A gyereknek azonban így is kikerekedett a szeme, miközben hallgatta. - Érdeklődni, hogy elégedett-e az ellátással!
- Most? - csodálkozott Joshua.
- Egy jó házigazda éjjel-nappal törődik a vendégeivel - válaszolta Lucius gúnyosabban, mint valaha.
- Foglyok vagyunk. - Joshua szeme immáron gyanakodva szűkült össze.
- De nem az enyémek, Mr. Piton - hajolt közelebb Lucius, bár ez az ingadozása miatt távolról sem volt veszélytelen mozdulat egyikükre nézve sem. - Nekem csupán a vendégeim!
Joshua hátrahőkölt, ahogy megcsapta az orrát a borgőz. Már nyitotta volna a száját a válaszra, amikor egy nő jelent meg a háta mögött, és rátette kezét a vállára. Draco tíz év távlatából is ráismert egykori tanárnőjére a nőben, apró termete, se nem szép, se nem csúnya vonásai azóta sem változtak. Csak a szeme. A hajdan félénk, de kedves zöld szemek mára már megkeményedtek, gyanakvóvá váltak. Mint Joshua szemén, Zeldáén is látszott, hogy sok mindenen mentek keresztül.
- Most maguk nem hagynak minket aludni? - kérdezte a nő. - Eddig az a kísértet, most meg maguk? Mást már nem is tudnak kitalálni?
- Nem hagyta aludni magukat Kalóz Jim? - kérdezte megjátszott felháborodással Lucius. - Beszélni fogok a fejével!
- Képzelem, Mr. Malfoy - mondta a nő leírhatatlanul ironikusan. - Ám beszéljen vele máshol, minket pedig hagyjanak végre békén!
- Ez igazán nem szép dolog magától, Mrs. Piton - mondta szemrehányóan Lucius. - Én jó szándékkal jöttem ide...
- Nem vagyok Mrs. Piton! - vágott a szavába határozottan a nő. - Már ezerszer elmondtam magának is!
- Hogyhogy? - szólalt meg végre Draco is. - Hiszen a gyerek tőle van, ez nyilvánvaló!
Zelda Draco felé fordult és hideg tekintettel mérte végig. Ahogy mozdult, a hátulról jövő fény megvilágított egy hosszú, mély sebet, ami a halántékánál kezdődött, az arcán és a nyakán ívelt keresztül, majd eltűnt a nő köntöse alatt. A seb nem volt régi.
- Á! Tehát itt van mindkét Mr. Malfoy... Semmi közöm ahhoz a hitvány halálfalóhoz - mondta Zelda ridegen. - És magukhoz sem! Jó éjt! - és azzal megpróbálta becsapni az orruk előtt az ajtót. Ám Draco elkapta a karját.
A köntös felcsúszott ujja alól kivillant a nő alkarja, és láthatóvá vált egy különös, vércsepp alakú, színű és nagyságú anyajegy. Draco meredten bámult az anyajegyre.
- Mit akar, Mr. Malfoy? - kérdezte Zelda erőlködve, hogy leküzdje riadalmát. - Engedjen el!
- Mi ez? - kérdezte rekedten Draco. Zelda nem válaszolt. Draco hirtelen elengedte a nő karját és a gyerek keze felé kapott. Kék szikrák kezdtek el pattogni, ahogy a gyerek védelmi köre összetűzött Draco akaratával. Draco gyorsan észbekapott, és leengedte a karját.
- Mutasd! - mondta parancsolón.
- Mit? - kérdezte zavarodottan Joshua.
- A karodat! - rivallt rá Draco. S hogy a gyerek nem mozdult, ismét ráüvöltött: - Mutasd már! Csak a jegyre vagyok kíváncsi!
- Draco! Ne! - kiáltotta Lucius, de Draco nem foglalkozott vele.
Joshua nem értette a dolgot, mégis vonakodva bár, de kinyújtotta a jobb karját, és ahogy felhúzta rajta a köntöst és a pizsamát, láthatóvá vált az ő karján is a különös, vércsepp formájú jegy. Ugyanolyan, mint az anyjáé.
- Mikor került ez rá? - kérdezte Draco összehúzott szemöldökkel. Hirtelen nagyon is józannak tűnt.
- Miért érdekli ez magát, Mr. Malfoy? - kérdezte Zelda.
- Mikor került rá? - Draco már üvöltötte a kérdést. Joshua előre lépett.
- Ne kiabálj az anyámmal! - sziszegte Dracónak fenyegetően.
- Josh! Ne! - kérlelte halkan Zelda.
Draco egy percig farkasszemet nézett a fiúval, aztán a saját jobb karjához kapott, és apja tiltakozása ellenére felrántotta ruhája ujját. Az ő karján ugyanolyan vércsepp alakú jegy ékeskedett, mint a foglyokén. Zelda úgy kapott levegő után, hogy az kisebbfajta felhördülésnek is beillet, Joshuának kikerekedett a szeme, aztán halkan kérdezte:
- És a tiéd mikor került oda?
- Mióta az eszem tudom, mindig ott volt - válaszolta Draco még mindig Josh szemébe nézve. A fiú lassan bólintott, mintha olyasvalamire válaszolt volna, ami nem hangzott el.
- A Nagyúr tette ránk - mondta halkan. - Mielőtt idekerültünk volna.
- Ez a vér-átok jegye? - kérdezte Draco.
- Igen - suttogta Josh. - Veled is megkötötte a szerződést. Veled és...
- Apámmal - fejezte be a mondatot Draco, és megfordult. Most mintha Lucius sem tűnt volna olyan részegnek.
- És most min lepődtél meg annyira? - kérdezte az idősebbik Malfoy Draco tekintetét látva. - Te is magid vagy. Gyakorlatilag születésed után kiderült a képességed. Veszélyt jelentettél a Nagyúrra, és én már akkor is a Nagyúr egyik főembere voltam.
- Miért nem mondtad el?
- Minek? Ennek csak akkor lenne jelentősége, ha hűtlen lennél a Nagyúrhoz!
- Miért nem mondtad el?! - kiáltotta Draco.
- És mégis mit mondtam volna? - üvöltött ekkor már Lucius is. - Azt, hogy: "Fiam, ne fordulj a Nagyúr ellen, mert akkor megölöd apádat"? Vagy mégis mit?
- Egyszerűbb lett volna, ha megölsz kiskoromban - mondta hirtelen-halkan Draco.
- Egyszerűbb - bólintott Lucius is lecsendesedve. - Ha nem az én fiam lettél volna.
Draco fájdalmas arccal nézett az apjára. A saját fia jutott eszébe, akit halálra ítélt, mielőtt még megszületett volna.
- Akkor te jobb apa voltál, mint én - mondta rekedten.
- Gyengébb halálfaló voltam, mint te - válaszolt Lucius. Draco lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen az apja szemébe néznie.
- El kell innen vinnünk őket - mondta egy perc után, még mindig kerülve apja tekintetét. - Kalóz Jim tényleg nem a legjobb társaság.
- Nem lehet - válaszolta Lucius. - Nem léphetnek ki ebből a szobából. Még a lépcsőig sem.
- Miért?
- Maga a Nagyúr húzta meg a vonalat - mondta Lucius, majd Draco értetlen tekintetét látva folytatta: - Az én határ-bűbájomat játszi könnyedséggel törte volna meg a fiú. A Nagyúréhoz sok mágia kell.
- Amivel Miss Greyt sebezné meg - fejezte be Draco a mondatot. Tekintete találkozott Joshua szomorú tekintetével, aztán a semmibe meredt. Arcán megfeszültek az izmok, keze ökölbe szorult, mintha láthatatlan ellenféllel beszélne. Csak Joshua látta, hogy ajka milyen nevet mormol fogcsikorgatva:
- Voldemort...!
- Menjünk lefeküdni, Draco! - szólalt meg Lucius.
Draco mintha víz alól bukkant volna fel.
- Menjünk - rázta meg a fejét, de egy lépés után megtorpant. - Apám!
- Igen? - fordult vissza Lucius.
- Te vagy a családfő!
- Igen.
- Te parancsolsz ebben a kastélyban mindenkinek.
- És?
- Parancsold meg Kalóz Jimnek, hogy ne háborgassa többet Joshuát és Miss Greyt!
- Miért? - hökkent meg Lucius.
- Mert Joshua olyan, mint én. És Miss Greynek csak annyi bűne van, mint neked!
- Kezdesz mostanában érzelgőssé válni, fiam! - húzta össze a szemöldökét Lucius.
- Kérlek! - nézett könyörgőn az apjára Draco.
Lucius illuminált állapota ellenére áthatóan nézett a fiára.
- Egy feltétellel - mondta végül.
- És mi az? - kérdezte óvatosan Draco.
- Megiszod azt a bájitalt!
Draco tudta, hogy Piton férfiasság-gerjesztő bájitaláról van szó. Már a gondolattól is undorodó fintorba rándult az arca, de beleegyezően bólintott.
- Megígérem!
- Rendben van! Jim! - kiáltott fel Lucius.
A kísértet fancsali képpel bújt elő a falból.
- Hallottad, ugye? - kérdezte Lucius.
- Nem fogod ezt megbánni józanul, Lucius? - kérdezte gonoszkodva Jim.
- Elhallgass! - parancsolt rá Lucius, és a kísértet engedelmeskedett, bár az arckifejezése egyértelműen utalt arra, hogy nem ért vele egyet.
- Többé nem mehetsz be Mr. Pitonék szobájába. Nem üvöltözhetsz itt, nem leskelődhetsz utánuk, és semmilyen módon nem háborgathatod őket - sorolta Lucius egy csöppet bizony akadozó nyelvvel, de határozottan. - Megértetted?
- Megértettem - morogta Jim kedvetlenül.
- Ugye tudod, mi vár rád, ha megszeged a parancsomat?
- Tudom.
- Akkor rendben van. Menjünk! - fordult Lucius Dracóhoz.
Draco visszanézett a kis szobára.
- Jó éjt, Miss Grey! - mondta. - Jó éjt, Joshua!
Joshua csak biccentett köszönésképp, de Zelda visszaköszönt.
- Inkább jó reggelt! És Mr. Malfoy...!
- Igen? - nézett rá Draco, de Lucius is hátrafordult. Miss Grey hol egyikre, hol másikra nézett, aztán tétován megszólalt: - Köszönöm!
Mindkét Malfoy biccentett, majd botorkálva elindultak lefelé a csigalépcsőn.
Míg le nem értek, némán lépkedtek, odalent aztán megszólalt Draco.
- Nem akarok Pansyvel találkozni.
- Feküdj le a régi hálószobádba!
- Nem. Ha már megígértem, jobb, ha minél előbb elmegyek Pitonhoz.
- Most? - nézett fel az égre Lucius. Már erőteljesen hajnalodott, de azért még a reggelig pár óra volt hátra. - Nagyon fog neked örülni!
- Piton még mindig jobb, mint Pansy - vonta meg a vállát Draco. Lucius elvigyorodott erre a megjegyzésre.
- Hát akkor eredj! - mondta. Draco már készülődött a hoppanáláshoz, amikor apja rászólt: - És Draco! Róluk egy szót se! - intett komoly képpel a torony felé.
Draco megrázta a fejét, és hoppanált.

*

Ha Perselus Piton meg is lepődött, amikor megpillantotta vendégét, nem nagyon mutatta. Vagy csak Draco nem volt olyan állapotban, hogy felfigyeljen rá. Kora hajnalban ott állt az ajtófélfának támaszkodva, mi tagadás igencsak bárgyú vigyorral az arcán, teljesen összekuszálódott hajjal, vizenyős szemekkel, meglehetősen ingatagon. Senki sem róhatja fel a fiatalembernek, hogy ilyen állapotban nem tudta megfigyelni pontosan vendéglátója arckifejezését. Épp elég gondot okozott a talpon maradás puszta ténye is.
- Hello! - mondta vidámnak szánt vigyorral. - Megjöttem, professzor!
- Azt látom - állapította meg Piton szárazon. - Most mondjam, hogy kerülj beljebb?
Draco amúgy is éppen előre ingott, így szabályosan betántorodott a házba, egyenesen neki a szemközti falnak.
- Vagy inkább hogy essél beljebb? - tette hozzá Piton ironikus hangsúllyal, miközben rezignáltan becsukta az ajtót.
- Nem kell kigúnyolni! - tápászkodott fel nehezen a fal mellől Draco, mutatóujjával figyelmeztetően hadonászva. - Én ezért… nagyon nehéz volt… de sikerült! - mondta összefüggéstelenül.
- Micsoda? - kérdezte Piton értetlenül.
- Északi Torony! - emelte meg a hangját Draco, és lendületet vett, hogy fel tudjon menni a lépcsőn.
- Micsoda? - ismételte meg a professzor az iménti kérdését.
- Josh! - vetette hátra immáron a lépcső felétől Draco.
- Mi van Josh-sal? - ugrott utána Piton, és megragadta a fiatalember vállát. Elhamarkodott mozdulat volt, ezt maga is gyorsan belátta, mert Draco kibillent az egyensúlyából, és kis híja volt, hogy hanyatt nem esett, magával rántva a professzort is. Mindkét férfi küszködött, hogy Draco állva bírjon maradni, sőt hogy fel is tudjon érni az emeletre. Piton jónak látta, ha addig nem is tesz föl több kérdést, de mihelyt beléptek Draco szobájába, nem tudta tovább türtőztetni magát.
- Mi van Josh-sal? Mit tudtál meg? - sürgette.
- Északi Torony - ismételte a fiatalember motyogva. Úgy, ahogy volt, ruhástól végigdőlt az ágyon. Csukódott le a szeme, látszott, hogy rögtön elalszik. Piton egy szempillantással felmérte a helyzetet, majd lerohant a laborba. Röpke pillanatig tartott csupán, míg megtalált egy üvegcsét, azt megragadta, és rohant vissza. Draco már félálomba merült, de Piton felrángatta.
- Igyál! - tartotta az üvegcsét Draco szájához. - Idd ezt meg!
Draco erőtlenül tiltakozva próbálta elhessenteni az orra elől Piton kezét üvegcséstől, de a professzor nem hagyta. Addig erőszakoskodott vele, míg a fiatalember meg nem itta az üveg tartalmát. Ezután várt egy percig, majd felnyalábolta, áttámogatta a fürdőszobába, ruhástól beállította a tus alá, és ráeresztette a vizet.
Draco felháborodva tiltakozott a szó szerinti hideg zuhany ellen, de hiába. Pitont az sem érdekelte, hogy ő maga is csurom víz lett, addig tartotta fiatal barátját a vízsugár alatt, amíg az úgy-ahogy magához nem tért. Persze ebben a megivott bájitalnak is lehetett némi szerepe, mert Draco meglepően rövid idő alatt kijózanodott. Piton ekkor magára hagyta, hogy hozzon neki valami száraz ruhát, no meg hogy maga is átöltözzön, ez idő alatt Draco ledobálta magáról vizes gönceit, rendesen lezuhanyozott, és meg is törölközött. Éppen végzett, mire Piton megjelent egy pizsamával és egy köntössel. Draco morgott valami köszönöm-félét, aztán felvette a köntöst. A pizsamával nem foglalkozott. Igaz, hogy magához tért, de ettől még nem lett jókedve, jócskán morogva huppant bele az egyik fotelbe, törölközőjével tovább szárítgatva hosszú, ezüstszőke haját.
Piton elővarázsolt egy tálcát süteménnyel, két csészével, és egy kanna gőzölgő, forró kávéval.
- Egyél, igyál és beszélj! - utasította az ifjút, miközben elétolt egy csészényi kávét.
Draco morcosan hajtotta le a forró italt, kiürült csészéjét a professzor elé tolta, mintegy szótlanul újabb adagot kérve. Csak miután megitta a második kávéját is, akkor volt hajlandó beszélni.
- Minden úgy sikerült, ahogy terveztem - kezdett bele. - Sikerült rávennem apámat egy kis ivászatra.
- Látom, ez jól sikerült - jegyezte meg Piton.
- Jól - hagyta helyben Draco. - Pedig ettem is előtte rendesen, meg megittam egy bájitalt, amitől nagyon lassan részegedtem le.
- Honnan szedted te ezt a bájitalt?
- Magától. Már nem tudom, melyik könyvében volt benne. Akkor találtam, amikor azt a másik bájitalt kerestük.
- Ügyes! - bólintott elismerően Piton. - Viszont rendesen ihattatok, ha ennek ellenére így berúgtál.
- Mint a gödény! - helyeselt Draco. - Ha most nem lett apámnak kisebbfajta alkoholmérgezése, akkor soha.
- Meg neked is.
- Én nem vagyok rosszul.
- Most még. Köszönd annak, amit az előbb itattam meg veled.
- Köszönöm - vigyorodott el Draco. Piton éppen csak elhúzta a száját. Draco rájött, hogy Piton most visszafogja magát, azért tud vele ilyen kedélyesen eltársalogni, valójában csupa feszültség az egész ember. Draco egy pillanatra behunyta a szemét, hogy koncentrálni tudjon, aztán folytatta: - Szóval sikerült úgy irányítanom a beszélgetést, hogy apám maga hozta szóba a maga feleségét és fiát. Véletlenül bukkantak rájuk, azért, mert Josh muglikat védett. Elpusztított majdnem két halálfaló egységet, mire rájöttek, hogy veszélyes ellenféllel van dolguk. Ez H környékén volt. Akkoriban, amikor maga is arrafelé járt. Apám éppen azért volt ott, mert magát követte. Amikor értesült az eseményekről, azonnal odament, és rájött, hogy ez az a nő és fiú, akiket maga keres.
- Honnan? - kérdezte kifejezéstelen arccal Piton.
- Apám nem hülye - szögezte le Draco.
- Ezzel én is tisztában vagyok - hessentette el türelmetlenül a megjegyzést Piton.
- Professzor! Követték magát! Tudták, hogy maga egy nőt és egy fiút keresett! Josh pedig szörnyen hasonlít magára!
Nem kellett folytatnia. Piton szemén látszott, felfogott mindent.
- Tovább! - utasította Dracót.
- Apám azonnal sejtette, hogy a fiú magid, ezért értesítette a Nagyurat, aki persze jött is rögtön. A Nagyúr összecsapott Josh-sal, és patthelyzet alakult ki. Apám azonban varázslat nélkül elkapta Miss Greyt,és így sikerült nekik Josh-t rábírni, hogy kövesse őket.
Draco elhallgatott. Az járt a fejében, elmondja-e Pitonnak, hogyan, miféle eszközökkel akarta elpusztítani a Nagyúr a családját. Még nem jutott döntésre, amikor a professzor sürgetni kezdte:
- Mit akart vele a Nagyúr?
Persze! - gondolta magában Draco. Hiszen tudja, hogy három hónapig a Nagyúr fogságában voltak. Nos, akkor hát…
- Megölni - felelte csendesen. Piton falfehér lett, keze görcsösen markolta a fotel karfáját. Draco gyorsan folytatta: - De amint látja, nem sikerült neki. Sem őt, sem Miss Greyt. Nagyon erős a fia, professzor!
Piton még mindig nagyon sápadt volt, de óvatosan kifújta a levegőt, amit az előbb idegességében benntartott.
- Amikor a Nagyúr látta, hogy nem megy velük semmire - mondta tovább Draco, - egy szerződést ajánlott fel. A vér-átok szerződést.
- Amit apád is kötött a Nagyúrral? - kérdezte Piton.
Most Draco arca merevedett meg.
- Maga tudta? - kérdezte fojtott hangon.
- Tudtam - felelte Piton. - Felsőbb halálfaló körökben nyílt titok volt, hogy magid létedre hogyan maradhattál életben.
- Csodálatos! - mondta Draco keserűen. - Ezek szerint mindenki tudta, csak én nem!
- Eddig ennek nem is volt jelentősége - vonta meg a vállát Piton. - A veszély számodra csak akkor lép fel, ha a Nagyúr ellen támadsz.
- És maga mire próbált rábeszélni? Pont erre! - támadt rá Draco. - Az egy dolog, hogy én kockára teszem az életemet, de arról nem volt szó, hogy a puszta kísérlettel is megölhetem az apámat!
- Nem arra próbáltalak rábeszélni, hogy támadj a Nagyúrra, hanem hogy fordulj el tőle - felelte rezignáltan Piton.
- Az ugyanaz!
- Tévedés! Látod, Josh sem lett halálfaló, mégis életben vannak!
- Viszont Miss Grey tele van sebekkel!
- Miféle sebekkel? - dőlt előre ültében izgatottan Piton. Draco egy pillanatig habozott, hogy válaszoljon-e neki, vagy folytassa az őt érintő témát, de végül az előbbi mellett döntött.
- A szerződés Josh magid-erejét is korlátozza. Minél jobban használja, annál több, nagyobb sérülést okoz az anyjának.
- Zeldát sebzi meg, ha a magid-erejét használja? - hűlt el Piton.
- Igen.
Piton keze ökölbe szorult. Egy pillanatig maga elé meredt, de aztán tovább faggatta a fiatalembert.
- Honnan tudod, hogy Zelda tele van sebekkel? - kérdezte.
- Láttam.
- Láttad? - ugrott fel ültéből Piton.
- Igen. Őt is, meg Josh-t is. Beszéltem is velük, úgyhogy üljön le!
- Hogy vannak? Mi van velük? Említettek engem?
- Állj, állj, professzor úr! Üljön le! Elmondok mindent sorjában!
Piton szemmel láthatóan habozott.
- Professzor úr! Kérem! - kérlelte szelíden Draco. Piton végre leült.
- Apám nem a pincében helyezte el őket, hanem az Északi Toronyban. Ott nem nyirkosak a falak és a levegő is egészséges. Viszont van egy kísértet. Nem éppen barátságos. Úgyhogy Josh minden valószínűség szerint kénytelen volt jó néhányszor használni az erejét, hogy védekezni tudjon.
- Úristen - nyögte Piton. - És Zelda?
- Egy sebet láttam rajta - mondta Draco vontatottan, de aztán gyorsan folytatta. - De már nem lesz több!
- Miért?
- Apám megtiltotta Kalóz Jimnek, a kísértetnek, hogy háborgassa őket.
- Miért? - ismételte meg a kérdést Piton.
- Öööö.... mert megkértem rá!
A professzor nem szólt, csak némán fürkészte Dracót. A fiatalember azonban nem vette ezt észre, elgondolkodott.
- Maguk nincsenek összeházasodva, professzor? - kérdezte egy idő után.
- De igen. Miért?
- Apám Mrs. Pitonnak szólította a nejét, de ő letagadta.
- Letagadta? - dőlt előre ismét Piton.
- Igen. Azt mondta... várjon csak! Azt mondta: "megmondtam már ezerszer, semmi közöm sincs ahhoz a hitvány halálfalóhoz".
- Semmi köze sincs ahhoz a hitvány halálfalóhoz? - visszhangozta Piton döbbenten.
- És ezt már ezerszer mondta - bólintott rá Draco. - Tudja azt a felesége, hogy maga igazából nem halálfaló?
- Igen.
- Akkor megvan a magyarázat. Magáról akartak kiszedni belőle dolgokat, de ő nem adta ki magát.
Piton elgondolkodott ezen. Egy darabig csak ült ott maga elé bámulva, aztán hirtelen felállt.
- Jó éjt! - mondta, és lendületes léptekkel távozott.
Ám nem elég gyorsan ahhoz, hogy Draco ne vegye észre a szemében megcsillanó könnyeket.