Lupin nem hoppanálhatott a Malfoy kastélyba, de még csak közvetlenül mellé sem: tudta, hogy azok értesülnének azonnal jöveteléről, akikkel inkább nem találkozott volna. Így hát jó pár mérfölddel odébb bukkant fel, és bolhaként Holdsáp szőrzetébe bújva utazott tovább. Holdsáp egyenletesen, kitartó ügetéssel valósággal falta azt a pár mérföldet. Még dél sem volt, amikor annyira megközelítették a Malfoy kastélyt, hogy Holdsáp már feltűnt volna bárkinek. Lupin visszaváltozott emberré, hogy Holdsápot egérré varázsolja, majd saját maga ismét bolha-bőrbe bújt. Ilyen remekül álcázva is meglapultak a kapu előtt egy bokornál, és figyeltek. Jól tették. Az egyik akkor érkező pár női tagja varázslatot használt, hogy csinosabb külsővel tudjon mutatkozni, ám a kapu két szélén álló szobrok azonnal jelezték a varázslatot. Abban a pillanatban őrök sokasága rohant elő, és állította meg a betolakodót. Nem kevés időbe tellett, míg a boszorkány ki bírta magyarázni, miért is használt varázslatot, így nem ölték meg, nem is dugták börtönbe, de a valódi alakjában nem túl vonzó boszorkány nem léphetett be a Malfoy-kúriába.
Tanulságos eset volt. Lupin szempillantás alatt döntött. A közte és Holdsáp között meglévő telepatikus kapcsolattal jelezte a farkasnak, hogy vonuljanak vissza. Amikor találtak egy eldugott, nem ellenőrzött kis zugot, Remus visszaváltozott emberré, utána Holdsápnak is visszaadta farkas formáját.
- Én elölről - mondta a férfi. - Te hátulról.
Holdsáp azonnal elsomfordált. Lupint tudta, a farkas most megkerüli a kerítést, átmászható pontot keres. Biztos volt benne, ha van ilyen, Holdsáp megtalálja. Ő maga egy kisebb társasághoz csatlakozott. Meggörnyedt alakjáról az ajtónállók azt hitték, a szolgával van dolguk, ezért az egyik őr odamordult:
- Hé! Neked a hátsó ajtón kellett volna bejönnöd!
- A gazdám szereti, ha mellette vagyok - alázatoskodott Lupin, az egyik legelöl haladó, nagyon díszes ruhájú úrra mutatva. Az őr odapillantott.
- Akkor adhatott volna rád valamilyen rendesebb göncöt is. Na mindegy, keresd meg a szállásmestert, biztos ad neked valami tisztesség öltözéket. Lódulj!
- Köszönöm, uram! Azonnal megkeresem! - hajbókolt hátrálva Lupin. Aztán rohant a csoport után. Ám mihelyt kiért az őrök látószögéből, egy sarkon észrevétlenül befordult. A folyosó néptelennek tűnt, de azért óvatosan körülnézett. Miután senkit nem látott, átváltozott bolhává. Ilyen pici lényként biztonságban érezte magát még akkor is, ha esetleg valaki mégis kileste volna. De senki nem mutatkozott.
A Pitontól kapott információk alapján tudta, hogy hol van, és azt is tudta, hova kell mennie: a kastély bal szárnyába, az első emeletre. De előtt találkoznia kell Holdsáppal. Kinyújtotta agyának azt a hosszú csápját, amellyel a farkassal szokott kapcsolatot teremteni. Gyorsan meg is találta: Holdsáp a pincében volt. Talált egy szennyvízcsatornát, azon préselte be kicsinek éppen nem mondható testét. A szennyvízcsatornát ugyan egy nagyon erős rács fedte, de egy ember nagyságú farkasnak - aki valaha vérfarkas volt, nem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Tehát: a pincében! Lupin halkan felsóhajtott. Ember alakban nem kívánt mutatkozni, de bolha méretűként elég hosszúnak ígérkezett az út. Szolgákat kell kerítenem - gondolta magában. A feltételezés logikusnak tűnt: a szolgák azok, akik most ide-oda járkálnak a termek és a pince között, hiszen Malfoyék is odalent, az elkülönített részben tartották a borokat. Ismét megbizonyosodott, hogy amikor animágiára adta a fejét, jól választott: bolhaként senkinek sem tűnt fel.
Visszaugrált a népes folyosóra, és szerencséjére jöttek is vendégek. Felugrott az egyikre. Az aulában kénytelen volt vendégről szolgára, szolgáról padlóra áttérni, mert a vendégeket először a számukra előkészített szobákba vezették, azok pedig nem az ő célirányába estek. Viszont az aulából át tudott menni a nagyterembe. Itt már készülődtek a lakomához, tehát volt cseléd szép számmal. Óvatosan kellett haladnia, hiszen a nagy nyüzsgésben könnyen rátaposhattak volna. De szerencséje volt, sértetlenül sikerült eljutnia a bárpultig, amit éppen akkor töltöttek fel. Némi töprengés után sikerült kiválasztania azt a férfit, aki a nála lévő nagy kosárral szemmel láthatólag újabb italokért indult. Lupin kényelmesen elhelyezkedett rajta, mintha luxusvonaton utazna. Választása helyesnek bizonyult, a jóember valóban a borospincébe tartott. A borospince azonban nem a szennyvízcsatorna mellett volt, így a boros rész előtt kénytelen volt leszállni. Szag után tájékozódott. A szerencse ismét mellé szegődött, viszonylag egyenesen sikerült megtalálnia az egyre szűkülő járatot. Emberként is járhatott itt, igaz, meggörnyedve, de nem kellett attól tartania, hogy összefut valakivel: a szennyvízcsatorna felé nem volt dolga senkinek. Csak a patkányoknak és egereknek. A szennyvízcsatorna környékén itt is - mint minden nagyobb emberi épületnél - nyüzsögtek ezek az állatok. Legalább nem keltünk feltűnést - gondolta magában Remus. Holdsáp a köztük levő empatikus kapcsolat révén már régen tudta, hogy a közelében jár, igyekezett is minél jobban elébe menni. A találkozás után a farkast egérré változtatni egy pillanat műve volt. Indulhattak Hermionéhoz.
A földszinten keresztülvágni és az első emeleten a bal szárnyra jutni már nem volt ennyire egyszerű. Ezeken a szinteken nem szoktak megtűrni rágcsálókat. Holdsápnak minden ügyességére szüksége volt, hogy észrevétlenül tudjanak haladni. De Holdsáp ugyebár farkasnak sem volt mindennapi... Draco lakosztálya előtt megtorpantak. Lupin leugrott Holdsápról, az egérbőrbe bújt farkas pedig felkúszott egy függöny karnisára, ahonnan kitűnően szemmel tudta tartani a terepet, és értesíteni Remust, ha valaki zavarni akarta volna. Remusnak viszont valóban csak véletlenül sikerült bejutnia a lakosztályba akkor, amikor egy cseléd bement. A nappalin, a dolgozószobán minden további nélkül túljutott, de a hálószoba ajtaját csukva találta, és úgy tűnt, mostanában nem is óhajtja senki sem kinyitni. Remus azonban nem esett kétségbe. Ő, a bolha nehézség nélkül tudta magát átpréselni olyan repedésen, amit emberi szemmel meg sem látott volna.
A hálószobában nem tartózkodott senki. Értelmetlen lett volna tovább is bolha alakban lennie, ezért Lupin visszaváltozott emberré. Tudta Piton emlékeiből, hogy a drapéria mögött van egy ajtó. Attól függetlenül, hogy tudta, nagyjából hol kell lennie (nagyjából, hiszen Piton is csak egyszer járt ott), nem volt egyszerű megtalálnia. Csak hosszas keresgélés után sikerült. Zárva volt. És egyetlen bűbáj sem nyitotta. Kulcs kellett hozzá.
Lupin nagy sóhajjal vetette bele magát az újabb kutatásba. Átnézett mindent, ahol emberi számítás szerint el lehet dugni egy kulcsot. Aztán átnézett mindent, ahol emberi számítás szerint nem lehet eldugni egy kulcsot. Hiába. Már vagy egy órája keresgélt, amikor Holdsáp figyelmeztetést küldött felé: valaki jön! Remus egy pillanat alatt átváltozott bolhává, és a párnán ücsörögve várt. Nem kellett sokáig várnia. Draco Malfoy lépett be.